Szerző: Koncz Orsolya / magyar
Cím: Hullámvasút. A sárkányos lány lent és lejjebb
Oldal kb.: 360
Formátum: 100x170
Kötés: kötve
Bolti ár kb.: 1800 Ft
ISBN 963 07 8124 7
Várható megjelenés: 2006. szeptember



Ismertető:

A szerzőnek Buzai Borbála álnéven megjelent már egy könyve 2003-ban A sárkányos lány címmel, mely letaglózóan őszinte hangon szólt arról, hogyan vált szinte kislányként alkoholistává, majd kábítószeressé, és milyen kínlódások árán sikerült leszoknia.

Új könyvét leginkább talán Elizabeth Wurtzel Prozac-ország-ához lehet hasonlítani: a hősnő a kábítószerről ugyan leszokott, de nem tud tartós párkapcsolatot kialakítani, nem képes egy munkahelyen sokáig megmaradni, újabb és újabb problémákba bonyolódik, szóval úgy érzi, valami komoly baja van.

Depressziós? Borderline személyiség? Csak túlérzékeny? Csak éppen nem átlagos? Koncz Orsolya könyvének különlegességét a hátborzongató őszintesége mellett az adja, hogy miközben leírja a depresszió legsötétebb bugyraiba való leereszkedésének nyers valóságát, és színesen, – néhol humorral, máskor keserűen vagy dühösen – mesél párkapcsolati élményeiről és kudarcairól, képes önmagát kívülről is látni – elemzi állapotát, olvas, reflektál, egyszóval iszonyatos erővel próbál kimászni a gödörből.

„Drága Orsi, amikor elolvastam a sztoridat, úgy véltem, hallottam az igazi, a valódi hangodat. Kikandikáltál a szavak között, úgy éreztem, hogy megérinthettem a szívedet. Hogy megmutattad Magad, meztelenül, és gyönyörű voltál… Az írásodon keresztül egyre jobban megismerlek, majdnem intim közelségben érzem magam Veled. Nagyon meghatódtam, a részletek, az őszinteség, a szellem, a fájdalom, a remény, az egész nagyon megérintett.
Köszönöm.
Remélem, sokan fogják olvasni.”
Feldmár András

**********************

Hatéves voltam, amikor elkezdtem félni a haláltól.
Tizenhárom, amikor elkezdtem inni.
Tizennyolc, amikor drogozni.
Húszéves voltam, amikor abbahagytam mindezt.
Huszonöt évesen leírtam a történetem, ami Sárkányos Lány címmel 2003-ban megjelent.

Ez a mostani könyv a huszonöt és huszonkilenc közötti éveimről szól. Párkapcsolataimról, szerelmekről, magányról, a dohányzásról való leszokásról, álarcokról, rítusokról, depresszióról, terápiákról, és magáról az írásról; hogyan kerestem a saját hangom, és hogy miközben az gyógyított, hogyan hatott vissza, kezdte el formálni az életem, egy egészen új út felé terelve engem.

Ezt a könyvet 2005 augusztusában lezártam, de az írást azóta is folytatom, megszületett papíron azóta a harmadik rész is. Sajnos a másodiknak a szerves folytatása: útkeresés, párkeresés, depresszió, borderline-személyiségzavar, de mégis: alig észrevehető haladás, fejlődés, önismeret, mélyülés, sőt megnyugvás, és új szerelem.

Élem az életem, amit aztán leírok, vagy írom a könyveim, amiket aztán megélek, már magam sem tudom. De boldoggá tesz, hogy annyi bizonytalanság után kikristályosodott végre: ez az én utam, ez az, ami köré szerveződik ma már az életem.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy beszéljünk a gyengeségeinkről: ne hihesse többé senki azt, egyedül van a problémáival. Ezért született ez a könyv.

Jelenleg a negyedik részben vagyok, hozzám méltóan szélsőséges párkapcsolatban. Azonosak a terveink: sok gyerek, szabadság, vidéken nagy ház, még nagyobb kerttel és segíteni ott, ahol tudunk.
És ismét dohányzom.

Persze lehet, hogy az ötödik rész már egészen másról szól majd, vagy nem is lesz egyáltalán.
Koncz Orsolya